A munka és a szülői szerep között a legjobb időszakok során is nehéz megtalálni az egyensúlyt. De ha ehhez hozzávesszük a COVID-19-es világjárványt, melynek következtében bezártak az iskolák és sokaknak kellett részidőben tanárrá válniuk, máris sokkal bonyolultabbá válik a helyzet. A Kellernél dolgozó kollégák megosztották, hogy miként tudtak megbirkózni a járvány alatt a gyermekneveléssel.
Miguel SANCHEZ GUIJARRO
Egészség-biztonság-környezet-minőség (HSEQ) menedzser, Ibéria-LatAm
Jelenleg Spanyolországban, Madridban él
A feleségemmel élek és három gyermekünkkel: Mercedes 13 éves, Miriam 11, Miguel pedig 7. Számunkra a lezárások március 15-én kezdődtek, amikor is senki nem mehetett ki. A felnőtteknek csak nemrég engedték meg, hogy elmehessenek napközben sétálni, míg a gyerekek kizárólag dél és este 7 között mehetnek ki, csak egy szülő kíséretében. És még ekkor is csak egy órára, valamint nem mehetnek a lakóhelyüktől 1 km-nél messzebbre.
Továbbra is látogatom a helyszíneket és a legnagyobb kihívás, hogy távolról is kapcsolatban legyek az ott lévő embereinkkel. Hetente két-három nap megyek be az irodába (szükség esetén elmehetünk a munkahelyünkre) és ott maradok délután 3-ig, majd hazamegyek és este 7-ig vagy 8-ig folytatom a munkát.
A járvány előtt sokat utaztam; most több időt tölthetek a családommal és része lehetek a mindennapjaiknak. Igyekeztünk amennyire csak lehet megvédeni a helyzettől a gyermekeinket, mivel úgy véljük, hogy ez a legjobb a fejlődésüknek, tekintve hogy a kívülről jövő információk nagy része számukra nem pozitív. Amikor otthon vagyok, igyekszem besegíteni a gyermekeim otthoni oktatásába, de elég bénán csinálom!
Kevin WIKAR
Területi vezető, Keller North America
Jelenleg Marylandben, Annapolisban él
A feleségemmel, Corneliaval, és két gyermekünkkel, a 17 éves Gabrielaval és a 14 éves Stefannal élek együtt. Az állam nagyjából teljesen leállt már több mint egy hónapja, bár az utóbbi időben elkezdtek enyhülni a dolgok.
Az építkezés kiemelten fontosnak minősül, ezért hetente háromszor jártam az irodába, a többi napon pedig otthonról dolgoztam. Az otthon töltött napok nagy kihívást jelentettek.
A feleségem főállású anya, korábban a környezetvédelmi szektorban volt szakértő és egy nagyon tanult ember, ezért a gyermekek tanításában az övé lett a főszerep. A lányom iskolája rendkívül jól felkészült az online oktatásra. Stefan egy eléggé felkészületlen iskolába jár, ezért áprilisban még úgy gondolta, hogy milyen jó neki, hogy előrehozták a nyári vakációt! Ennek viszont gyorsan gátat szabtunk.
Ők is frusztráltak, ahogy mindenki más, de folyamatosan támogatjuk őket. A fiam szeretne a barátaival lenni, a lányomnak pedig nemrég lett volna a szalagavatója. Most elkezdett gondolkodni az egyetemen. Igyekszünk arra az útra terelni, hogy gondosan fontolja meg milyen tárgyakat és karriert szeretne választani, mivel egy darabig számos iparág fog még szenvedni.
A Keller esetében folyamatosan magas keresletet láttunk közhasznú és magáncélú infrastrukturális projektek terén, és a körülményekre való tekintettel rendkívül nehéz kielégíteni ezt a keresletet. Nemrég elkezdtem egy kicsit távolabbra is utazni. Igyekszünk megtenni minden óvintézkedést ezen látogatások során, de természetesen így is aggodalmat okoz. De ahogy a barátaimnak is szoktam mondani, amikor kérdezgetik, hogy miért megyek el otthonról dolgozni: ezek a társadalom fenntartása szempontjából létfontosságú projektek.
Lea COCHRANE
Marketingigazgató, Keller Australia
Jelenleg Victoria államban él
A párommal, Amosszal, és három gyermekünkkel élek: Chelsea 13 éves, Cameron 9, Amelia pedig 5, és most elsős az általános iskolában. Valamint van még három kutyánk is!
A gyerekek imádják a „szigetes-életet”, ahogy mi hívjuk errefelé. Számukra ez művészeti és kézműves foglalkozásokat, társasjátékos estéket, sétákat és kocsikázást, főzést, gyerekzugban tanyázást és rengeteg családi időtöltést jelent a házon belül és kívül. Rendkívül sokat fejlesztett a kreativitásukon, de azért hiányolják a barátaikat és a többi családtagjukat. Mozaikcsalád vagyunk, tehát a hét felében nincsenek itt a gyerekek, én pedig ekkor többet tudok dolgozni.
Nyolc hetet töltöttünk itthon a lezárások kezdete óta és ez egy igazi érzelmi hullámvasútnak bizonyult. Imádom az embereket és szeretek eljárni dolgozni, hogy találkozhassak a kollégáimmal. Átverekedtem magam a szorongáson, a stresszen, az egyedülléten és azon az általános kérdésen, hogy mit tehetek ma azért, hogy megbirkózzak ezzel? Ráadásul nem igazán vagyok egy otthonülő típus. A Covid-19 előtt a szociális életünk túlnyomórészt a szabadban zajlott, rengeteg kempingezéssel és kalanddal.
A pozitív oldalát nézve sikerült befolyásolnom és tanúja lennem gyermekeim iskolai feladatokban elért sikereinek, valamint hozzájárulhattam a tanításukhoz, ami rendkívül hálás feladatnak bizonyult. Ráadásul számos előnye van annak, hogy otthonról dolgozom, mint például az, hogy nem megy el az idő az irodába, vagy az iskolába való utazással.
Az otthoni oktatás nagy kihívást jelentett. Úgy alakítottuk ki az otthonunkat, hogy mindenkinek legyen helye leülni és dolgozni, de attól még kevés a hely. Ráadásul három különböző iskola számos online forrásanyagát kell előkészítened és használnod, miközben azt próbálod észben tartani, hogy kinek van ma megbeszélése, mikor és melyik platformon keresztül!
Amelia olvasni és írni tanul, ezért minden feladatában segíteni kell és rendkívüli türelmet igényel. Cameront nagyjából 50 százalékban kell segíteni és „minőségellenőrzést” igényel, különben abban reménykedik, hogy a feladatai egy részét megúszhatja minimális válaszokkal. Szerencsére Chelsea szinte teljesen önálló. Rendkívül sokat segített és példát mutat a fiatalabb testvéreinek.
Szerencsére egy remek és megértő vállalatnak dolgozom, mely tele van csodálatos emberekkel, és ahol szülőként mindig előzékeny munkakörülményeket tapasztalhattam.
Jessica CHURCH
HR menedzser, Keller North America
Jelenleg Baltimore-ban él
A férjemmel, Aaronnal élek és két fiúnk van – Brody, aki hat és fél, valamint Landon, aki május 31-én lesz négy éves. Járványos szülinapot fogunk tartani itthon!
A kijárási korlátozás következtében kizárólag testedzés és létfontosságú okokból hagyhatjuk el az otthonunkat. Egyes napok nagyon jók, a férjem is tud dolgozni és a fiúk is egész jól viselkednek. Egyes napok pedig könnyekkel és nyavalygással teli katasztrófák – naponta kérdezgetik, hogy mikor mehetnek vissza az iskolába és mikor láthatják a barátaikat.
A férjem és én teljes munkaidőben dolgozunk, ezért a hét elején megbeszéljük az időbeosztásunkat, majd pedig minden nap egyikünké lesz fél napra az otthoni iroda, megszakítás nélkül. A nap másik felében szintén dolgozunk: telefonhívásokat bonyolítunk, óvodai munkát végzünk, számtalan ételt szolgálunk fel és kivisszük őket játszani az utcára játszani.
Jó pár dolgot megtanultam, mint például azt, hogy a Wi-Fi négy ház távolságig is elérhető, így kivihetem magammal a laptopomat és a gyerekeim is csak akkor kezdenek el kiabálni és ordítozni, ha hívást intézek. Ráadásul nagyon hiányzik az, hogy az irodában dolgozhassak a munkatársaimmal.
A Covid előtt azt mondogattam, hogy csak 24 óra egy nap és kevés időt töltök a fiaimmal. Úgyhogy a kihívások ellenére ez a szituáció lehetővé tette, hogy több időt tölthessek velük. Dolgozó anyuka számára ez olyasmi, amiben sose hittem volna, hogy részesülni fogok.
Rosalind LEONG
Igazgatói személyi asszisztens, Keller ASEAN
Jelenleg Szingapúrban él
A férjemmel élek és két gyermekünkkel: A 11 éves Jaydennel és Charlotte-tal, aki pedig kilenc. Szingapúrban az alapellátásban dolgozók kivételével mindenki otthonról dolgozik, és minden családban csak egy embernek szabad bevásárolnia.
Családként egész jól megvagyunk a tilalmak alatt, a mi korlátozásainkat ugyanis nem nevezik széles körben lezárásnak. Mi csak otthon maradunk és hetente egyszer megyünk bevásárolni. A gyerekeknek most tanítási szünet van, majd egy hónap otthoni oktatást követően, ami leegyszerűsítette a dolgokat. A félév során minden reggel be kellett jelentkeznünk az online oktatási rendszerbe, segítenünk kellett a gyereknek a videokonferenciák beállításában, majd segítenünk kellett a kérdéseikkel kapcsolatban, ellenőriznünk kellett a válaszaikat, be kellett küldenünk a feladatokat, stb.
A legfőbb kihívást a véget nem érő házimunkák jelentették. A gyerekek jelenlétében egyfolytában rendetlenség van a házban, ezért folyamatosan takarítunk utánuk. Ráadásul Szingapúrban az időjárás rendkívül meleg és páradús, ami naponta több váltás ruhát jelent, ezért nagyon hamar felgyülemlik a mosnivaló! Mosogatásra is nevelem őket, de nem mindig sikerül teljesíteni a kéréseimet!
A munka és a gyermeknevelés közötti egyensúlyozás nem olyan rossz. A jó hír, hogy úgy érzem sokkal több időt töltünk együtt. Akkor, amikor nem sikerült nap közben befejeznem a munkát, késő estig szoktam dolgozni. Az, hogy nem kell munka után hazasietnem azért, hogy elhozzam őket az iskolából, azt is jelenti, hogy rugalmasabban tudom beosztani az időmet.